Novemberi téma: Karácsony

 

Írj karácsonyi mesét vagy

történetet!

A karácsonyi angyal

 

December 23-a előtti nap éjszakáján Lénát álmában meglátogatta egy angyal.
Léna nem egy átlagos gyerek volt, annál több, vagyis inkább ő tartotta annak magát.
Meg volt mindene, sőt még annál is több. Sokszor még ki sem ejtette a száján és már ott is volt előtte, amit akart. Lénának mindene meg volt, ami pénzen megvehető, de a szüleitől kevés figyelmet és szeretetet kapott. 

Az angyal nem azért látogatta meg a kislányt, mert másoknál különlegesebb lett volna, hanem azért, hogy utat mutasson neki és tanítsa őt. Rávezesse, hogy vannak olyan gyermekek, akiknek nincs meg mindenük, szerényen vagy szegénységben élnek, de mégis szeretetben. Segítsen másokon, megtanuljon figyelni a körülötte lévő emberekre, legyen megértőbb és segítőkészebb, mert a szeretet és a barátság pénzzel nem megvásárolható.
Az angyal elrepítette más otthonokba, ahol fáztak a gyerekek, szaloncukor se jutott a fenyőágra. Az ajándékok is hiányoztak a fa alól és szegényes vacsora mellé ültek le az asztalhoz.Viszont a gyerekek együtt hancúroztak, énekeltek, nevettek.A szegénység ellenére mégis örömteli pillanatok lengték be a szerény otthont. Léna mélységesen ledöbbent a látottakon és sírva fakadt.
Arra ébredt, hogy kövér könnycseppek gördültek le az arcáról.
Reggel, mikor kipattant az ágyból, mintha kicserélték volna.A villásreggelit nem kritizálta, hanem jóízűen és mosolyogva megette.

A szobájába visszatérve úgy érezte,valamit tennie kell!
A gardróbból kidobált vagy egy tucat ruhát: meleg pulóvereket, nadrágokat és szép blúzokat, ennyit úgysem tudna elhordani. Majd a játékpolcokhoz lépett és a gyerekzsúrjaira kapott rengeteg felesleges játékot elkezdte bepakolni egy dobozba.

Ettől az érzéstől felszabadultabb lett. Alig várta,hogy odaadhassa  valakinek.

Anyukáját megkérte menjenek el a város túlsó felébe oda, ahol szegényebb családok élnek.
Határtalan érzés volt látnia Lénának a gyerekek örömtől csillogó szemeit, amint a kislánytól kapott ajándékokat bontogatják. Mindannyian elérzékenyültek. 
Elérkezett a Szenteste. A mennyezetig érő gyönyörűen feldíszített fenyőfa alatt Léna elkezdte bontogatni a szeretteitől kapott ajándékokat. Nagyon örült nekik, de az ő gondolataiban csak a mai délelőtt járt. Ez jobb érzés volt, mint bármi eddigi életében.
MERT ADNI JÓ! NAGYON JÓ!
Még nem késő, még mindenkihez bekopogtathat egy angyal és elviheti egy álomutazásra.

Mindenkinek áldott karácsonyt! 

                  

Monos Jázmin 5. osztály

 

 

 

Egy tölgyfa karácsonya


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tölgyfa. Ez a tölgyfa egy kis faluban egy aprócska ház mellett éldegélt.Minden évben karácsonykor a házban élő család egy fenyőfát vitt haza, melyet szépen feldíszítettek.

A fenyők, ahogy meglátták a tölgyfát csúfolni kezdték:
- Olyan csúnya vagy, kopasz! Nincs rajtad egy levél sem!
Szegény tölgy, ilyenkor teljesen magába roskadt, és egész tavaszig szomorkodott.
Történt egyszer, hogy a Mikulás szánjával éppen a kis házikó felett repült el, amikor is váratlanul viharba keveredett. A szán imbolygott jobbra-balra, a Mikulás és a Manó pedig próbálták megmenteni a kis fenyőt, amelyet éppen egy meleg otthonba szállítottak, hogy szépen feldíszítsék karácsonyfának.
- Fogd erősen a gyeplőt Manó, én tartom a fenyőt! – kiáltotta a Mikulás.
De ebben a pillanatban a szél jobban felerősödött és először a fenyő, majd a Mikulás is kizuhant a szánból. Manó kétségbeesetten próbálta irányítani a rénszarvasokat, hogy leszálljanak, de a szél erősebbnek bizonyult. Eközben a Mikulás a puha hóban magához tért, de nem emlékezett semmire.

A Manó amikor a szél már lecsendesedett, újra megpróbálta a szánt a földre irányítani. Közelebb ment a Mikuláshoz és odakiáltotta:
- Mikulás, meg kell találnunk a fenyőfát! A gyerekek már nagyon várják, hogy feldíszíthessék! Mikulááááááás!

Ekkor a rénszarvasok nagyot rántottak a szánon, és huss, már messze jártak Manóval együtt.
A Mikulás egyedül maradt, és egyedül indult útnak, hogy megkeresse az eltűnt fenyőfát. Az eséstől nem emlékezett, hogy milyen fát is keres

pontosan. Törte a fejét, hogy melyik lehet a fenyőfa, de nem jutott eszébe. Ment árkon-bokron keresztül, de az elveszett fenyőfát sehol sem találta. Visszament a kis házikóhoz, és szomorúan leült a tölgyfa alá. Nem tudta mitévő legyen. Ekkor megszólalt a tölgyfa:
- Miért búsulsz drága Mikulás?
- Jaj, ne is kérdezd, nagy az én bánatom! A gyerekek várják a fenyőfát, hogy feldíszítsék, és szép karácsonyfa legyen belőle, de nem tudok visszaemlékezni, hogy hogyan néz ki egy fenyőfa. – sopánkodott a Mikulás.
- Egyet se búsulj! – mondta a tölgyfa. – Én ugyan csak egy tölgyfa vagyok, de szívesen állnék szépen feldíszítve egy meleg otthonban! Kérlek, Mikulás vigyél engem magaddal! Úgy szeretném egyszer én is különlegesnek érezni magam! – kérlelte a tölgyfa.
A Mikulás nem gondolkozott sokáig, kiásta a tölgyfát és elindult. Mentek mendegéltek, amikor szembejött velük Manó. Csodálkozva nézte a Mikulást, hogy milyen fát cipel magával, de nem szólt egy szót sem, csak megkapta a tölgyfa egyik ágát, és együtt húzták tovább. 
Már besötétedett, mire megérkeztek. A gyerekek nagyon örültek a fának, amit a Mikulástól kaptak ajándékba. Szépen feldíszítették, körülállták és egész este gyönyörködtek benne. 
- Ó, de szép vagy! – mondogatták.
A tölgyfa még soha nem érezte magát ilyen boldognak, és szépnek. Ez volt a tölgyfa legszebb karácsonya!

Aki nem hiszi járjon utána!

Pleva Bence 5.osztály

 

Karácsonyi történet

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szürke csíkos cica, akit kidobott a gazdag elkényeztetett gazdája.
Beköszöntött az ősz, lehullott a fákról az összes falevél, megkezdődtek a fagyos reggelek. Csíkos a macska arra ébredt, hogy az erdő szélén van és fázik. Nem volt már szükség rá megunták. Éhes volt és elindult a hegyek felé, hátha otthonra lel. Meglátott egy roskadozó kicsi házat, aminek füstölt a kéménye. Pont akkor jött ki a ház tulajdonosa egy boszorkány. Megtetszett neki a macska megetette, megitatta és a kályha előtt egy rongyszőnyegen kapott fekhelyet. Egy ideig minden rendben ment, ám egyszer a cica leverte a banya kedvenc üvegét. Innen is mennie kellett nagy bánatára. 
Elindult hát újabb otthont keresni. Ment mendegélt a hidegben míg nem egy palotához ért. A királynő éppen az erkélyen gyönyörködött a tájban, mikor megpillantotta Csíkost. Megtetszett neki zöld szeme és szürke csíkos bundája. Behozatta őt az őrökkel,megfürdették és finomságokkal etették. A fekhelye előkelő volt, még a nevét is ráhímezték. Jól teltek napjai, ám egy napon a király ölében ült és véletlenül kikarmolta a felség kedvenc bársonynadrágját. Ezért szegényt kirepítették az ablakon. Ekkor már sűrűn, nagy pelyhekben hullott a hó, közeledett a karácsony. Csíkos már nagyon elkeseredett, egy város felé vette az útját, ahol leült a járdára. A járókelők közül észrevette őt egy asszony, aki felvette Csíkost és gondolta örömet szerez a kislányának. Hazavitte titokban kicsinosította és egy zöld masnit kötött a nyakába. Csíkosnak jó helye volt itt, mert a család négy gyereket nevelt és mindig volt maradék. Másnap volt karácsony szenteste és az asszony a legkisebb lányának ajándékozta a cicát.Petra aki 8 éves volt, örömében anyukája nyakába ugrott. Egy örök barátság vette kezdetét , Csíkos meglelte végre otthonát.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

  

 

 

Vörös Szonja 5.osztály