Magyarnak lenni…

Komolyzenei koncerten járt a 7. osztályunk

 

2020. március 5-én a Lázár Ervin Program keretében a hetedikeseinkkel Veresegyházán a Váci Mihály Művelődési Házban megnéztük az Erkel Ferenc alapította Budapesti Filharmóniai Társaság „Magyarnak lenni” című műsorát. 

Négy professzionális kamarazenész foglalt helyet a színpadon, az esemény házigazdája, egyben narrátora Ficzere Béla színművész volt.

Nyitásként Erkel Bánk bánjából a csárdás hangzott el, majd a narrátor beszélt a speciális magyar kódrendszerről, ami csak ránk, magyarokra jellemző:

• észjárásunk (híres meghatározásunk a külföldiek részéről: a magyar az aki utánad lép be a forgóajtón, de előtted lép ki belőle…)
• nyelvünk, amely a világ egyik legnehezebb, egyben egyik legszebb nyelve, melynek egyedien gazdag szókincse van;
• hiedelmeink (pl. Puskás Öcsi és az Aranycsapat mítosza)
• szokásaink (szilveszterkor állva elénekeljük a himnuszt; túró rudi; tepertő lilahagymával stb.)
• közös dalaink (Bartók: Elindultam szép hazámból; el is játszotta a zenekar ezt a művet).

Mitől lesz magyar valaki? tette fel Ficzere úr a kérdést. Emlékeztetett, hogy az aradi 13 vértanú tábornok közül csak öten beszéltek magyarul, mégis életüket adták a magyar szabadságharc ügyéért.

Idézte Illyés Gyulát, aki szerint: „Magyar az, aki magyarnak vallja magát..”

A kamarazenekar eljátszotta Weiner Leó Rókatánc című művét, amelyről megemlítette, hogy egy magyar zsidó ember cigány tánc alapján írt műve.

Beszélt Radnóti Miklós tragikus sorsú költőnkről is, majd a színpadi kivetítőn lejátszotta Radnóti: „Nem tudhatom” című versét Reviczky Gábor színművész fantasztikus tolmácsolásában.

Végezetül megkérte a jelenlévőket, hogy –a szokásoktól eltérően – ülve hallgassuk végig Himnuszunkat, s figyeljünk arra, hogy milyen érzelmeket váltanak ki belőlünk a hallott dallamok.

A nézőtér tele volt hetedikes tanulókkal, akik hozzánk hasonlóan a környező települések iskoláiból jöttek erre az előadásra. Végig fegyelmezettek voltak a gyerekek, egyáltalán nem volt rendbontó viselkedés, lekötötte őket a látott és hallott sok érdekes információ, illetve muzsika. A hetedikesekre hatottak a látottak, ami nekem is tetszett! Sokat mondó az a tény, hogy a műsor végén, némán ült mindenki, senki nem állt föl a helyéről, várták a gyerekek a folytatást… a narrátornak kellett szólnia, hogy véget ért a műsor, köszönik a fegyelmezett és értő közreműködést. Ezúton is szeretném megköszönni ezt a varázslatos előadást minden közreműködőnek!

 

Varga László osztályfőnök