Megemlékezés a Nemzeti Összetartozás Napjáról 2019. június 4-én

MIÉRT VAN MA GYÁSZLOBOGÓ AZ ISKOLA FŐBEJÁRATA ELŐTTI ZÁSZLÓRÚDON?

Miért is?

Az 1920. június 4-i trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójáról 2010 óta a nemzeti összetartozás napján emlékezünk meg.

A trianoni békeszerződés az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések Magyarországra erőszakolt rendszerének részeként, a háborúban vesztes Magyar Királyság és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország új határait.

Az első világháborút lezáró békerendszer alapján, az őshonos magyar népességből

• 300 ezer fő került Ausztriához,
• 3,5 millió fő Csehszlovákiához,
• 5,3 millió fő Romániához,
• 4,1 millió fő Jugoszláviához.

A döntés 23,4 millió lakost érintett, Magyarországon az összmagyarság alig kétharmada, 7,6 millió fő maradt.

Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította:

„a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.

A jelenlegi határok közötti Csonka-Magyarország az egyetlen olyan ország a világon, amely önmagával határos, hiszen a határaink túloldalán is többnyire magyarok élnek, annak ellenére, hogy ezen igazságtalan BÉKEDIKTÁTUM óta már 99 év telt el!

Az utódállamok mindent igyekeztek és jelenleg is igyekeznek elkövetni, hogy a nemzeti kisebbségi sorban élő magyarságot beolvasszák a saját nemzetükbe, ezáltal eltüntetve a határon túli magyarokat!

Gondoljátok el, mi lenne, ha pl. Csomád és Fót között határvonalat húznának a nagyhatalmak (ahogy ezt Trianonban tették 1920-ban!), és egyik napról a másikra nem Magyarországon élnétek, hanem egy másik, szomszédos országban, ahol más lenne a hivatalos nyelv, mások a szokások stb.!

Ahol az is könnyen előfordulhatna, hogy megvernek azért, mert pl.: magyarul beszélsz az utcán a barátoddal, nem pedig az adott ország hivatalos nyelvén! (Sajnos ehhez hasonló esetek többször előfordultak az elmúlt évtizedekben!)

Sajnos a mai Csonka-Magyarországon is vannak sokan (politikai pártok és magánemberek), akik úgy gondolják, hogy ezt az egész Trianon kérdést már meghaladta az idő, túl kellene lépni az egészen, hiszen itt az EU stb.

15 éve vagyunk az EU tagjai, de – sajnos bebizonyosodott, − hogy az EU-s bürokratákat sokkal jobban érdekli, hogy pl. a sertéseknek és a tyúkoknak minél kényelmesebb helye legyen az ólakban és a baromfitelepeken, mint az európai nemzeti kisebbségek sorsa, helyzete!

1920-ban a történelmi Nagy-Magyarországból területet kapott államok többsége ma már nem is létezik!

Szétesett, illetve darabjaira hullott:

• a Szovjetúnió,
• a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság,
• Csehszlovákia.

A történelem igazolta, hogy a mesterségesen létrehozott államok/államalakulatok nem életképesek!

Deák Ferenc (a XIX. században élt magyar államférfi és politikus) − a haza bölcse − mondta:

„Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.”

Végezetül a 20.század egyik legnagyobb magyar költőjének Trianonnal kapcsolatos verséből szeretnék idézni:

 

Juhász Gyula: Trianon (részletek)

 

„ Nem kell beszélni róla sohasem,

De mindig, mindig gondoljunk reá.

 

Mert nem lehet feledni, nem, soha,

Amíg magyar lesz és emlékezet,

Jog és igazság, becsület, remény,

Hogy volt nekünk egy országunk e földön,

Melyet magyar erő szerzett vitézül,

S magyar szív és ész tartott meg bizony.

Egy ezer évnek vére, könnye és

Verejtékes munkája adta meg

Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

 

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke,

És mienk volt a legszebb kék szalag,

Az Adriának gyöngyös pártadísze!

 

Trianon gyászos napján, magyarok,

Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,

Rossz csillagok alatt virrasztva járók,

Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan

S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött

Ma fogjatok kezet, s esküdjetek

Némán, csupán a szív veréseivel

S a jövendő hitével egy nagy esküt,

Mely az örök életre kötelez,

A munkát és a küzdést hirdeti,

És elvisz a boldog föltámadásra.

 

Nem kell beszélni róla sohasem

De mindig, mindig gondoljunk reá!”

 

AZ ELHANGZOTTAK MIATT LENG A GYÁSZLOBOGÓ A FŐBEJÁRATUNK ELŐTT A MAI NAPON… (és egyáltalán nem véletlenül az EU-s zászló helyén…)

 

Köszönöm a figyelmet!

Varga László, intézményvezető

(Elhangzott az iskolarádióban 2019. június 4-én)