Október 6.

Iskolánk hagyománya, hogy minden év október 6-án megemlékezünk az 1849.október 6-án Aradon kivégzett 13 vértanúról.

Így történt ez az idei tanévben is, október 4-én péntek reggel tartottuk ünnepi műsorunkat a Művelődési házban, amelyet a hatodik osztályosok adtak elő.

 

Az 1848-49-es szabadságharc kegyetlen megtorlása volt a honvédtisztek, tábornokok kivégzése. A megemlékezés megható pillanata volt mikor elhangzottak a kivégzés előtti utolsó mondatok egy-egy mécses meggyújtásának kíséretében:

 

Aulich Lajos: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.”

 

Damjanich János: „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

 

Dessewffy Arisztid: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

 

Kiss Ernő: „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük, és a hazáé az életük!”

 

Knézich Károly: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok! Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”

 

Lahner György: „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!”

 

Lázár Vilmos: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”

 

Leiningen-Westerburg Károly: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”

 

Nagysándor József: „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

 

Poeltenberg Ernő: „Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”

 

Schweidel József: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”

 

Török Ignác: „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”

 

Vécsey Károly: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”

 

Lajtosné Dudok Mária szervező pedagógus