Egy emlékezetes utolsó közös kirándulást szerveztünk a nőtincsi Seholsziget Élményparkba. A Lókos-patak partján, az erdő szélén található park remek természetközeli programjai bővítették közös élményeink, emlékeink tárházát.

A Madártanösvényen végig haladva információkat gyűjthettünk az erdőben előforduló madarakról. Az előző napi eső áztatta föld csúszóssága azonban alaposan próbára tett minket. Nagyon nehéz volt a domboldalon állva maradni. Többen elcsúsztak, de szerencsére ez senkinek nem szegte kedvét. Sőt, segítő kezet nyújtva egymásnak segítettek, majd a nehézségeken túljutva nagyokat kacagtak a sáros nadrágok, kezek, lábak láttán.

A Madártanösvény megpróbáltatásait az Erdei játszótéren hevertük ki. Boszorkányhintán száguldottak, fonott csónakhintán „repültek”, gömbhintán forogtak tanulóink, akik hordozható hangszóróval kihangosított zenével tették még élvezetesebbé a játékot.

A játszótér után következett az állatbarátok kedvenc programja, az Állatsimogató. Bárányok, kecskék, törpemalacok, nyuszik várták, hogy a negyedikeseink simogassák, etessék, dédelgessék őket. Nehezen lehetett elcsalni a gyerekeket a következő programra. Azonban mikor odaértünk, nagy izgalommal foglaltak el egy hajót.

A Pán Péter Játszóház ugyanis egy fából épített vitorlás volt, ahol a gyerekek egy órán át csúszhattak, mászhattak, kedvükre játszhattak a labdarengetegben.

A sok játék után kézműves foglalkozáson vettünk részt. A munkadarabunk elkészítéséhez a természet adta az alapanyagot. Fakarikákból állatkákat készítettek.

Az első nap záró programjaként születés- és névnapi bulit tartottunk kiegészítve egy „Ki mit tud?” vetélkedővel. A jó hangulathoz hozzájárultak a fellépők produkciói. Dodó és Petike Láma koncertet tartott, Beni pantomimezett, felléptek az Angel Dance tánccsoport tagjai, Márta néni énekkarosai énekeltek. A buli végén az egész osztály slágereket énekelt és azokra táncolt. A nyári születésűek és a névnapjukat nyáron ünneplők természetesen ajándékot is kaptak.

A buli után mindenkinek jól esett az esti zuhany, azonban az álmot nem hozta el a szemekre. A szálláshelyünk közelében lévő tóban a békák hangos koncertet adtak, ez sem szolgált segítségül a gyors elalváshoz. Hangos nevetések, kuncogások, fiúk-lányok incselkedése tarkította a békakoncertet. Az Álomtündér aztán nagy sokára csak elszórta az álomport, ami nem tartott egyeseknél túl hosszú ideig, mert reggeli hat órakor már voltak, akik hangjukkal megelőzték a kakukkot. Ez a kuncogás, a békák, majd a kakukk és a csacsi hangja ébresztette az alvókat.