Állatok világnapja iskolánkban

Intézményünk DÖK csapata mindig igyekszik színesebbé tenni diákjaink számár az iskolai hétköznapokat. Egy-egy jeles naphoz, évfordulóhoz próbálnak kitalálni érdekes feladatokat. Így történt ez október 4-én is.

Az Állatok Világnapjáról 1931-ben határoztak egy Firenzében tartott kongresszuson, hogy felhívják a figyelmet az ember és állat közötti barátságra, mert az állatok segítőkészségükkel, barátságukkal boldogabbá teszik a mindennapokat. Azért október 4-re esett a választás, mert ez a nap Assisi Szent Ferenc szerzetes halálának napja, egyben megemlékezés is. Ez a nap tisztelgés az állatok védőszentje Assisi Szent Ferenc előtt, aki már a XIII. században vallotta és hirdette, hogy fontos a bennünket körülvevő világ szeretete. Szent Ferencről sok legenda olvasható, én ide kettőt gyűjtöttem.

Szent Ferenc a madaraknak prédikál

„Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek…

Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: „Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.”

Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem. Szent Ferenc prédikációjának ez volt a lényege:

„Húgocskáim, madarak!

Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; Noé bárkájában megőrizte fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok. Inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Őrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent.” Amint Szent Ferenc ezeket mondta nekik, a madarak tátogatni kezdték csőrüket, nyújtogatták nyakukat, rebbentgették szárnyukat, nagy tisztelettel földig hajtották fejecskéjüket, s ilyen módon, mozdulataikkal és énekükkel adták jelét, hogy gyönyörűségük telik a szent szavaiban. Maga Szent Ferenc is velük örvendezett, elnézte sokaságukat, gyönyörködött szépségükben és változatosságukban, csodálta kedvességüket és szelídségüket, s nagy áhítattal velük együtt dicsőítette a Teremtőt.„ (www.lurkovilag.hu)

A DÖK felhívása az volt erre a napra, hogy aki teheti és kedve van, öltözzön állatos ruhába és hozzon magával egy kedvenc plüss állatot otthonról. Több osztályban is megnőtt az osztálylétszám a behozott játékok számától függően. Az egyik leglelkesebb osztály a 3. osztály volt, délelőtt a polcról figyelték kisgazdáik munkáját a plüss állatkák, de ebéd után az önfeledt játéké volt a főszerep. Ebből az alkalomból szebbnél szebb állatos képek készültek a rajz órákon is.

Lajtosné Dudok Mária

diákönkormányzatot segítő pedagógus